Rendszám nem, biztosítás mehet a kerékpárokra

Az egyik biztosító támogatná a kerékpárosok kötelező felelősségbiztosítását, a másik szerint bringarendszám nélkül nem lehet az autósokéhoz hasonló rendszert bevezetni. Cikkünkből kiderül, hogy valójában már ma is van élő biztosítása akár több százezer kerékpárosnak - ami baleset után óriási segítség -, csak éppen nem tudnak róla.

Tavaly 16 ezer sérüléses baleset történt az utakon, ebből 3500 alkalommal volt érintett kerékpáros, a rendőrség szerint az esetek felében ők maguk okozták a bajt. Baleset esetén könnyebben lehet rendezni a felelősségi viszonyokat két autós esetében, mint akkor, ha biciklis az egyik résztvevő. A kerékpárosnak ugyanis se rendszáma, se biztosítása - vagy legalábbis nem tud az utóbbiról.

Mi a teendő, ha baj van?

A legfontosabb, hogy ha valaki egy balesetben megsérült, kötelezően rendőrt kell hívni (mentőt akkor, ha indokolt). Szintén tárcsázni kell a 107-et amennyiben nincs sérülés, viszont kár keletkezett, és nem tudnak a felek megállapodni abban, hogy ki okozta a bajt. Ha erről nincs vita, akkor a kerékpáros és az autós egymás között rögzítheti a felelősségi viszonyokat, mégpedig írásban, az eset pontos (rajzos és írásos) lejegyzésével.

Erre a legcélszerűbb az ismert kárbejelentőt használni, de egy A4-es lap is megfelelő, ha a szükséges adatokat rögzítik. Amennyiben az autós a hibás, a biztosítója állja a kárt. Bonyolultabb a helyzet, ha a kerékpáros a károkozó, ilyenkor általában letörik a tükör a kocsiról, vagy megkarcolódik a karosszéria. Ma már ezek is százezrekbe kerülhetnek, és mivel a kerékpárosok önszántukból nem kötnek biztosítást, jellemzően zsebből kell fizetniük. Ha nincs biztosítása a kerékpárosnak, de elismeri a felelősségét, "akkor sem kell kötelezően elfogadni azt, ragaszkodhat a másik fél ahhoz, hogy rendőrt hív" - közölte Kádár Tibor, az ORFK munkatársa. Ezt követően a rendőr rögzíti a körülményeket, és a továbbiakban a hatóság vizsgálódik. Előfordulhat, hogy valaki meglógna a helyszínről. "A kárt szenvedett nem tarthatja vissza a kerékpárost, ha az csak szabálysértést követett el. Ezt csak az erre jogosult (például rendőr) teheti meg, ezért ha valaki visszatartja a másikat, akkor akár ő maga követhet el bűncselekményt a kerékpáros személyes szabadságának megsértésével. Kérdés, hogy ezt bevállalja-e valaki azért, hogy a kárigényét érvényesíteni tudja" - mondta Kádár. A főhadnagy szerint, ha van a közelben térfigyelő rendszer, akkor a hatóságnak érdemes ellenőrizni a felvételeket. Csakhogy ilyen nincs mindenhol. Nem lenne-e sokkal egyszerűbb, ha lenne a kerékpárosoknak is felelősségbiztosításuk, amely elrendezi a károkat? Esetleg kötelezővé kellene tenni, vagy csak érdemes megkötni? Ennek jártunk utána.

Kell-e rendszám a biciklikre?

Az autósok egy része szerint a kerékpárokra is azonosítót kellene szereltetni. "Erkölcsi kérdés, hogy egy járművet használó ember (autós vagy kerékpáros) a baleset után miként viselkedik. Amúgy minden embernek van személyi igazolványa, ha akarja, tudja magát azonosítani" - reagált a felvetésre László János, a Magyar Kerékpárosklub elnöke. Szerinte "egyébként sem létező probléma, hogy rendszeresen elhajtanának a kerékpárosok egy koccanás után". Hasonló véleményen van a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM), szerintük is csak néhány száz ilyen eset lehet évente. Emellett úgy vélik, akkor lenne értelme az azonosítónak, ha nyilvántartásba is veszik, ám az évente eladott 300 ezer bicikli, valamint a már közlekedő 1,5-2 millió kerékpár tulajdonosának ez "nehezen igazolható többletterhet jelentene". Csakúgy, mint az adófizetőknek eltartani a nyilvántartást.

"Nyugalom, haver, kapsz egy csomó pénzt"

A naponta a forgalomban kerékpározó több százezer ember 99 százaléka márpedig soha nem ment be a biztosítóba azzal, hogy felelősségbiztosítást kössön a biciklijére. Mégis vannak olyan bringások, akik rendelkeznek ilyennel. A Magyar Kerékpárosklub tagságával például 2007 januárja óta együtt jár a felelősségbiztosítás, amely a 6500 forintos éves tagdíj része. "Ez az egyik legnagyobb csáberő a tagságunk mellett" - állítja László János elnök. Szerinte "elég sok kisebb-nagyobb kárfizetést" intéz tagjaik számára szerződött partnerük, az Uniqa Biztosító. "Már a kisebb ügyek is olyan százezer forintba kerülnek, de volt egy 800 ezres kárfizetésünk is. Az egyik tagunk fejjel beleszállt egy szélvédőbe, ami nyilván aranyból volt, mert 800 ezer forintba került" - emlékszik László a történtekre, amelyben nem sérült meg a sisakot viselő biciklis. Az eset viszont rávilágít arra, hogy mennyi pénzt takaríthat meg a biztosított kerékpáros. Nemcsak spórolni lehet a biztosítással, az indulatoknak is elejét lehet venni, derül ki Sinka Károly, a legrégebbi kerékpáros futárszolgálat, a Hajtás Pajtás vezetőjének szavaiból. "Ha koccanás van, már az ordibálás előtt fülig érő szájjal felteszik a kezüket a futáraink: nyugalom, haver, kapsz egy csomó pénzt" - állítja Sinka, ugyanis a 80 futáruk biztosítva van az OTP Garanciánál. Ha baj van, a károkozó betelefonál a cégközpontjukba, ahol elkezdik intéztetni a kárkifizetést a biztosítóval.

Kötelezővé kellene tenni a kerékpárbiztosítást?

László János szerint nem, de önkéntes alapon igencsak ajánlott szerződni. "Nem vagyok híve a kötelező dolgoknak, ám ha valakinek szüksége van pénzügyi háttérre, akkor hozza meg ezt az egyéni döntést. Nekem jó dolog, hogy van, mert nem vagyok gazdag ember, és olyan olcsó ez a biztosítás, hogy nem érdemes mérlegelni" - közölte a kerékpárosklub elnöke. "Ilyen értelmű javaslat eddig nem merült fel, ezért nem vizsgáltuk a lehetőséget. De azt figyelembe véve, hogy nincs forgalmi nyilvántartás a kerékpárokról, egy ilyen rendszer bevezetése véleményünk szerint nehézségekbe ütközne" - ezt már Hajas Gábor, a Generali vagyonbiztosítási üzletágának vezetője mondta. Vele ellentétben támogatná a kötelezővé tételt Vereczki András, az Aegon vezérigazgató-helyettese, mégpedig "a károsultak védelme érdekében". Kérésünkre a vezérigazgató-helyettes 5-6000 forintos lehetséges éves díjat becsült, és ezért cserébe százmillió forintos térítési limitet (ez egy életre szóló kártérítési járadék esetén jöhet össze - L. Cs.).

Sok biciklisnek lehet biztosítása, csak nem tud róla

A megkérdezett biztosítók válaszaiból ugyanakkor nagyon érdekes dolog derült ki. A ma Magyarországon élő mintegy hárommillió lakásbiztosítás jelentős része ugyanis már eleve tartalmaz (vagy megköthető mellé) egy "magánemberekre vonatkozó általános felelősségbiztosítást". Ez fizet, ha a családi házunk tetejéről leeső hó behorpasztja az ott parkoló kocsit, ha a kutyánk letépi a postás nadrágját, és akkor is, ha kerékpárosként kárt okozunk. A piac egyik legnagyobb szereplőjének számító Aegon közel egymillió lakásbiztosításának például már eleve része ez a fajta szolgáltatás. Az úgynevezett Lakás- és Szabadidő Biztosításuknak fix díja van, évente 2130 forint. Vereczki András szerint a térítés felső határa 20,8 millió forint, és nincs bónusz fokozat. Hogy mennyi lakásbiztosítással rendelkező ember kerékpározik ma, az nem ismert. Mint ahogy az sem, közülük mennyien tudják, hogy lehet felelősségbiztosításuk egy károkozásra. Az általunk megkérdezett, naponta kerékpárral munkába járók közül egyikük sem tudott arról, hogy biztosítva lenne, holott mindannyiuknak van élő lakásbiztosítása. Érdemes tehát havi néhány száz forintért felelősségbiztosítást kötni, de előbb olvassa végig mindenki a meglévő lakásbiztosításában az apró betűs részt.

Nő a balesetek és a káresemények száma

Kevés biztosítónak van kimondottan a kerékpárosokra szabott szolgáltatása. Az Uniqa biztosítása három éve létezik, felelősségi, jogvédelmi, baleseti, egészségügyi és poggyászelemeket tartalmaz. Jelenleg több ezer ügyfelük van, de ez évről évre nő a káreseményekkel együtt, közölte Kurtisz Krisztián, az Uniqa Biztosító nem-életbiztosítási főigazgatója. Az ORFK adatai szerint, ahogy egyre többen kerékpároznak (különösen Budapesten látványos a növekedés), úgy nő a biciklisbalesetek száma. A tavalyi 3500 kerékpáros-balesetben 92 biciklis halt meg, idén az első két hónapban már 19-en.

A biztosítás evolúciója: férfi-női, uniszex

Az EU-tagállamokban az Európai Bíróság (EB) minapi döntése alapján a közeljövőben valószínűleg vége szakad az életbiztosítók századokra visszanyúló azon gyakorlatának, hogy nemek szerint eltérő díjak ellenében nyújtják szolgáltatásaikat.

A biztosítási tevékenység egyik alapelve mostanáig az volt, hogy a díjat a becsült kockázatokkal arányosan állapították meg. Azonos korú nők és férfiak esetében a férfiak díja magasabb, mivel a statisztikai adatok régóta stabilan azt mutatják, hogy egy férfi nagyobb valószínűséggel hal meg, mint egy vele egykorú nő, ha az egyéb körülmények is azonosak. Az ok egyszerű: az EB 2011. március 1-jei döntésével 2012. december 21-ével hatályon kívül helyezte az úgynevezett Gender Directive 5(2) cikkét. Az érvénytelennek ítélt rendelkezés jelenleg lehetővé teszi a tagállamok számára a direktíva alapesetétől való eltérést; az alapeset megtiltja a nemek szerinti megkülönböztetést a biztosítási díjakban, illetve szolgáltatásokban.

Magyarország élt a direktíva nyújtotta lehetőséggel, és lehetővé tette a magyarországi biztosítók számára, hogy nemek szerint eltérő díjakat alkalmazzanak. Hiteles statisztikai adatok igazolják, hogy a várható élettartam vonatkozásában az életkoron túl a nemi hovatartozás a legfontosabb kockázati tényező. Amennyiben a biztosítók nem vehetik figyelembe a nemi hovatartozást kockázati tényezőként, úgy a jelenleginél sokkal nagyobb bizonytalanságnak lesznek kitéve, amely összességében minden bizonnyal magasabb biztosítási díjakhoz vezet. Halálesetre szóló biztosításnál a nők sokkal nagyobb díjnövekményre számíthatnak, mint amekkora díjcsökkenésben a férfiak reménykedhetnek. Ezáltal összességében a díjak szintje várhatóan a jelenlegi szint fölé kerül. Egy másik következmény lehet az, hogy a magasabb kockázatú, de az indokoltnál alacsonyabb díjat fizetők több, az alacsonyabb kockázatú, de az indokoltnál magasabb díjat fizetők kevesebb biztosítást vásárolnak majd. Ez az önkiválasztási jelenség további kockázatot jelent a biztosítók számára, így azt szintén be kell árazniuk.

Az önkiválasztás kezelése a biztosítókat nemcsak magasabb díjak megállapítására kényszeríti, hanem sokkal kifinomultabb és ezáltal drágább kockázatkezelési eszközök alkalmazására is. A költségterhek némely biztosító számára olyan magasak lehetnek, hogy a piacról való kilépés mellett dönthetnek. Az életbiztosítók fokozatosan kivonulhatnak az érintett piaci szegmensekből, ez az életbiztosítási termékek kínálatának beszűküléséhez vezethet, tovább erősítve a befektetési típusú életbiztosítások – ahol a legnagyobb kockázatot egyébként is maguk a biztosítottak viselik – jelenlegi dominanciáját. Összességében tehát a nemek közötti egyenlőség elve kikényszerítésének meg kell fizetni az árát: az érintett biztosítási típusok díjának emelkedésére, a kínálat beszűkülésére és a fogyasztók számára rendelkezésre álló választási lehetőségek lényeges csökkenésére lehet számítani. Ön, kedves olvasó, pusztán azzal, hogy ezt a cikket elolvassa, hozzájárulhat a probléma eszkalálódásához.

Ha ön olyan hölgy, aki fontolgatja egy halálesetre szóló biztosítás megvásárlását, minden bizonnyal el fog gondolkodni azon, ne hozza-e előre ezt a vásárlást, ugyanis később csak magasabb díjért juthat hozzá ugyanazon szolgáltatáshoz, mint ma. Ha ön olyan úr, aki fontolgatja egy halálesetre szóló életbiztosítás megvásárlását, minden bizonnyal el fog gondolkodni azon, ne halassza-e el ezt a vásárlást, hiszen később alacsonyabb díjért juthat hozzá a szolgáltatáshoz, mint ma. Ha mindkét nem képviselői tökéletes racionalitással viselkednének, akkor az átállás időpontjában csak férfi kötne halálesetre szóló életbiztosítást. Mindenesetre a biztosítóknak ezt a tényezőt is figyelembe kell venniük az átállásnál: a díjak kialakítása során nem tehetik fel azt, hogy új ügyfeleik között a nemek aránya megegyezik majd a korábbi aránnyal, de még csak azt sem, hogy ez az arány az átállást követő időszakban egybeesik majd a hosszabb idő elteltével kialakuló aránnyal.

Az EB döntése Európa-szerte hatással lesz más biztosítási formákra is, például a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításra, ahol egyébként szintén a gyengébb nem képviselői járnak rosszul (a fiatal férfiak vélhetően túltengő tesztoszteronszintjük miatt lényegesen több balesetet okoznak, mint a megfontoltabb hölgy vezetők), ennek hatása azonban Magyarországon elhanyagolható lesz, mert a biztosítók túlnyomó többsége eddig sem hirdetett nemek szerint eltérő tarifát. Európa bizonyos országainak piacait meg fogja zavarni még a járadékbiztosítások díjmódosulása (ahol viszont épp a hölgyek járnak jobban), nálunk azonban ez a piac lényegében nem is létezik. Az Európai Bíróság döntése nem szól arról, hogy mi lesz a sorsa a már meglevő biztosítási szerződéseknek. Tavaly szeptemberben Juliane Kokott európai főügyész szakvéleményében szorgalmazta a nemek közötti különbségtétel megszüntetésének alkalmazását a már meglévő biztosítási szerződések tekintetében is.

Ha a döntés a meglévő biztosítási szerződésekre is vonatkozna, az pusztító hatású lenne a biztosítási, elsősorban az életbiztosítási iparág számára, mivel jelenleg senki sem tudja, hogy a meglevő szerződésekre vonatkozó rendelkezéseket hogyan is kellene értelmezni és végrehajtani. Végső soron e bizonytalanságnak is az ügyfelek innák meg a levét. Néhány jogi szakértő véleménye szerint azonban az EB döntése nem feltétlen jár majd ennyire súlyos következményekkel. Az EB ugyanis nyitva hagyott egy kiskaput: lehetőséget adott arra, hogy az európai törvényhozás kijavítsa a direktíva kifogásolt hiányosságát (a direktíva nem adott időbeli korlátozást a nemek kockázati tényezőként való alkalmazásának tiltása alóli mentesülésre), megteremtve ezáltal az összhangot az EB elvárásai és a fogyasztók, valamint a biztosítási szektor számára is kielégítő megoldás között.

Forrás: www.vg.hu

Tragédia: sok cég trükközik a biztosítással

Szabályozatlan és ellenőrizetlen a hazai rendezvények felelősségbiztosítása – állítja egybehangzóan egy független biztosítási alkusz és egy rendezvényszervező a West Balkánban történt sajnálatos eset kapcsán. Igaz, hogy Európában egyetlen rendezvényt sem lehet megtartani megfelelő felelősségbiztosítás nélkül, ám az is igaz, hogy hazánkban ennek meglétét és értékét senki nem ellenőrzi, egyetlen engedély kiadásának sem feltétele a biztosítás megléte, sőt utólag is csak egy esetleges baleset kártérítése kapcsán kerül terítékre – állítja a 25 biztosítóval kapcsolatban álló CLB Független Biztosítási Alkusz Kft.

A cég szakértője, Németh Péter szerint csak a rendezvényszervezők lelkiismeretén és szakmai felkészültségén múlik, van-e kockázati fedezet még a legnagyobb rendezvények mögött is. Igaz, a biztosítók is óvatosak, nem szerződnek olyan cégekkel, amelyeknek nincsenek rendben a papírjaik, hiányzik például a működési engedélyük. De még akkor sem garantált a kártérítés, ha egy rendezvényre megfelelő biztosítást kötött a szervező, mert ha a mulasztása kapcsán történik tragédia, akkor a szolgáltató megtagadhatja a kifizetést. Sőt, a biztosító a már kifizetett összeget is visszakövetelheti, ha kiderül, ügyfele a kárt szándékosan vagy súlyos gondatlanságból, jogellenesen okozta - olvasható a CLB közleményében. Súlyos gondatlanságnak minősülhet, ha a rendezvényt az előírt engedélyek nélkül szervezték meg. Tapasztalatok szerint egyre több olyan, akár tömegeket vonzó programot szerveznek, amely mögött egyáltalán nincs, vagy nem megfelelő a felelősségbiztosítás. Az is jellemző ugyanis, hogy a felelősök spórolásból vagy tapasztalatlanságból alulbecsülik a résztvevők várható létszámát, így aztán a biztosítást is mélyen a valós érték alatt kötik meg. Ezeket az összefüggéseket senki nem ellenőrzi és gyakorlatilag teljes az anarchia e téren – jelentette ki Németh.

A CLB szerint mielőbbi szigorú szabályozásra lenne szükség, mert ebben a helyzetben legfeljebb az emberek saját élet-, vagy balesetbiztosítása adhat némi biztonságot. Igaz, ez esetben is lehetnek kizáró okok, mint például az, ha a baleset szenvedője valamilyen bódítószert használt, esetleg figyelmen kívül hagyta a biztonsági előírásokat – véli a szakértő. A rendezvényszervező szakma felhígulására és a szabályozatlanságra panaszkodik egy tapasztalt profi szervező is, aki szerint azonban gyakran megbízóik is hibásak a hiányos biztosítás miatt. Egy megbízható, profi cégnek általában van egy egész évre szóló alap felelősségbiztosítása, ami megfelelő egy békés konferencia, klasszikus zenei koncert és egyéb kulturális eseményre, de kevés egy olyanra, amelyen a résztvevők testi épsége is veszélybe kerülhet. A közlemény szerint az ilyen alkalmakra a lelkiismeretes rendezvényszervező a megrendelő költségére extra kiegészítő biztosítást kötne, ám az esetek többségében a megbízó nem hajlandó erre költeni, inkább vállalja a kockázatot és a felelősséget egy esetleges balesetért, s a majdani kártérítésért.

A szervezők kifogásolják a hatóságokkal való együttműködés hiányát is. Egy közepes méretű kulturális, sport vagy egyéb eseményről is részletes, legalább 40 oldalas forgatókönyvet kell készíteni, s megküldeni az illetékes hatóságoknak, többek között a területen illetékes önkormányzatnak is. A szakértő szerint két-három hatóságot kivéve szinte soha nem kapnak visszajelzést arról, tudomásul vették-e az illetékesek az eseményt, annak nagyságát, s vajon bármiféle készültségre lehet-e számítani egy esetleges baleset során. Pedig a munkájukat és egy rendezvény biztonságát segítené, ha minden hatóság, amelyik megkapja az előzetes jelentést, jelezné, milyen előírásokat kell betartani a rendezvény biztonsága érdekében - olvasható a közleményben. A profi rendezvényszervezők úgy vélik, a szigorúbb szabályozással ki lehetne szorítani a kókler, megbízhatatlan és felelőtlen szervezőket. A CLB szakértője pedig úgy véli, egy jó szórakozóhelynek és a színvonalas rendezvénynek elengedhetetlen feltétele a megfelelő biztosítás.

Mélyen a zsebükbe nyúltak tavaly a biztosítók

Nehéz évet zártak a biztosítók tavaly a természeti katasztrófák és a különadó miatt. Az egész biztosítási szektort tekintve a kifizetett kártérítések mértéke csaknem 40 milliárd forint volt.

A tavalyi évben komoly hatással voltak a természeti károk a biztosítókra, hiszen négyszer annyit fizettek ilyen esemény miatt bekövetkezett veszteségre, mint az eddigi években. Egyben az is kiderült, hogy jól vizsgázott a szektor, hiszen a nagy mennyiségű kárrendezésre is felkészültek, a feladatot jól teljesítették.

A biztosítási helyzet egyébként is ideális az országban, bár a régiónkénti eltérés számottevő. Általánosan a lakások 65%-a van biztosítva, a román 15-20%-os átlaggal és a nyugat-európai 70-80%-os normával szemben.

Az árnyoldalt a casco biztosítások jelentik, hiszen az a szektor mintegy 7%-ot csökkent az elmúlt évben. A növekvő árverseny és a mély árszint azonban csalogathatja az ügyfeleket, remélhetőleg a minőség romlása nélkül.

Az állam viszont nem könnyíti meg a biztosítók dolgát, hiszen a különadóval a teljes szektor bevételeinek felét zsebeli be. Hosszú távon abszolút nem tartható ekkora adó fizetése.